A trianoni békediktátum aláírásának 97. évfordulója alkalmából Reményik Sándor Pünkösdi királyok című versével emlékezzünk az első világháború után hazánkat ért igazságtalanságra. Ez számunkra már történelem, azonban nekünk feladatunk nem felejteni, és a jövőben is a magyar szó megtartásáért munkálkodni.

Reményik Sándor: Pünkösdi királyok

Pünkösdi királynak

Fejébe szállt a vére,

Féltékeny a hatalmára,

Azt se tudja hamarjába

Mit csináljon véle.

Pünkösdi királynak

Sok a katonája,

Mégis nádszál a jogara,

Papír koronája,

Festett aranypapír koronája.

Pünkösdi király most

Ül az orzott kincsen,

Neki mindene van,

Nekünk semmink sincsen

Csak az egy életünk,

Csak az egy halálunk,

Csak az igazságunk.

Dejszen lejár pünkösd,

Piros pünkösd, fekete ünnepnap,

Azután nézheti

Ki-ki miből kap.

Dejszen lejár pünkösd,

Le kell tenni koronát, palástot

Ünnep után, csúnyán

Futnak majd a pünkösdi királyok.

Ki marad az úr itt,

Elválik, elválik,

Bár sors verte népünk,

Mi élünk, nem félünk,

Mert a mi kezünkben

Még a koldusbot is virágzik!

1919. március 22.