Adorjánné Weress Margit: Magyar szó Erdélyben. Visszaemlékezés
Reményik Sándornak A műhelyből című, 1924-ben megjelent kötete egy olyan verset is tartalmaz (Azt mondják… a címe), amelynek címe alatt egy név van ajánlásul: „Weress Margitnak”. A versolvasó ilyen nagy időtávolból általában átsiklik az ilyesfajta dedikációkon, pedig ez esetben mögötte egy gazdag élet, egy érdekes személyiség rejtőzik.
Hogy ki ő – erre derül fény ebből a visszaemlékezésből.
Weress Margit Tordán született (1894), magyar–német szakos tanárnő volt, s az első kisebbségi évek idején Nagyenyeden Áprily Lajosnak tanártársa. Rajta keresztül ismerkedett meg Reményik Sándorral is, s főképp kettőjük verseit előadva vált ismertté az épp csak bontakozó erdélyi magyar irodalmi életben. Ennek több mint félszáz levél őrzi a tanúbizonyságát az Áprily- és Reményik-hagyatékban, s mostantól kezdve immár ebben a visszaemlékezésben is, amelyet Áprily biztatására az 1960-as években vetett papírra.
Visszaemlékezéseinek most megjelenő első kötetében egyelőre csak gyermek- és ifjúkorának évei elevenednek meg: az első világháború előtti évtizedek tordai világa, egy tisztes polgári életforma, amely gyermekkorában őt is körülölelte, s az első kolozsvári (majd gráci) egyetemi évek, amelyekre már a háború vetette árnyékát.
A további kötetekben, élete fonalát követve, eljutunk majd Budapestre, Nagyenyedre, Segesvárra, Székelyudvarhelyre, ahol az 1950-es évekig tanított a református tanítónőképzőben és a kollégiumban, s részleteiben tárul fel számunkra az a kor, amelyben először tudatosult bennünk, hogy milyen sorsdöntően fontos kisebbségi életünkben a magyar szó Erdélyben.
A végén fekete-fehér képmelléklettel
364 oldal, 39 lej
Méret: 13,5 x 20 cm
Az előszót dr. Berényi Károly írta, a szöveget gondozta és a jegyzeteket írta Dávid Gyula és Liktor Katalin
