Az idei év is újdonságot hozott a Reményik-recepció történetében: Balázs Imre József és Urbán László közös munkájának gyümölcseképpen látott napvilágot Reményik Sándor korai írásainak gyűjteményes kiadása: Rianás. Kiadatlan versek és kisprózai írások. (Jaffa, Budapest, 2019.)
Az író születésének 129. évfordulója alkalmából ebből a kötetből szeretnék egy 1918-as verset közölni, ezzel is megköszönve e kötet összeállítását.
Elpusztult falu
Már messze morajlik a háború,
Itt bús verőfény...kihalt utcák...béke;
A kémények, mint fekete karok,
Magános karok - merednek az égbe,
A toronyról ledöntve a kereszt,
Bezúzva a szines, kis templomablak,
Benn vérfoltok az oltárterítőn,
A Csend miséz, miséz a halottaknak,
Egy küszöbön egy eb vonít, vonít...
Kifárad... aztán még nagyobb a Csend,
Csak egy-egy el-elcsukló szélroham
Süvít a jegenyék közt odafent,
Köröskörül a leperzselt mező
Csak hallgat, mint a kiterített holt,
A határba egy táblán gúnyos írás:
Mutatja, hogy a község merre - volt,
A kémények, mint fekete karok,
Magános karok - merednek az égbe,
Hogy mellőlük ledűlt-égett a ház:
Valakit talán fenyegetnek érte!
(Dobsina és Vidéke, 1918. júl. 28.)
